szokás szerint vannak hobbijaim, szokás szerint unalmasak

Nagyon kevés munkaóra van hátra az évből, elég sok munkával megpakolva, de az agyam már négykézláb sem halad, inkább olyan érzés, mintha hason próbálnék felkúszni egy gépzsírral vastagon bekent csúszdán. Nem segít, hogy a többiek sincsenek sokkal jobb állapotban, és az még hagyján, de a dokumentáció, ami alapján tesztelünk, hát most hangosan felnevettem, az olyan szép tiszta és elvágólagos, mint az iszapos vízbe öntött híg moslék.

Közben a világon csak az érdekel, hogy valamelyik kisebb kötőkeretemmel hogyan tudok ötujjas kesztyűt kötni, mert ez nagyon fontos, nem lehet amúgy olcsó kötött kesztyűt kapni, nyilvánvalóan nekem kell ezzel napokig kísérleteznem. Az első prototípus nagyon béna lett, de nem reménytelenül használhatatlan, sokat tanultam belőle, de most épp az izgat, hogy mi van, ha az ujjak felől kezdem kötni az egészet? Van egy kiváló elméletem, úgy hogyan tudom sokkal jobban összeilleszteni az ujjait, oké, hát a hüvelykujja még így is kérdéses, azt mindenképp utólag kell ráfabrikálnom.

Persze legalább kötés közben haladok a hangoskönyveimmel, ami igencsak rám fér, mert több körben több akcióban vettem a kelleténél lényegesen több tucat könyvet. Például teljesen érthetetlen mód egy laza harminchét és fél órás Le Morte d'Arthurt, amit nyilvánvalóan sosem fogok végighallgatni, de birtokolnom kell, mert. Muszáj. Most nézem, hogy a Dhalgren is harmincnégy óra fölött van, csak Delany annyira drága szokott lenni, hogy nem lehetett otthagyni, mert mi van, ha tetszik (amit eddig hallgattam tőle, az tetszett). Német hangoskönyvből végtelenül túlvásároltam magam, bár főleg ifjúsági regények, és azokat lehet pörgetni (elmondhatatlan mennyiségű Rick Riordan regényt hallgattam végig az elmúlt időben, kicsit már unom is, és még mindig legalább két teljes sorozat hátravan) (és Marie Brennan Lady Trent sorozata is nagyon cuki és szívesen befejezném, de szerencsére a hátralevő kötetek nem voltak leárazva), na de bezzeg francia hangoskönyvből már megint nem volt érdekes a felhozatal. Lehet, hogy előbb-utóbb tényleg ráfanyalodok a teljes, összes és számolhatatlan Arsene Lupin gyűjteményes kötetre, amivel csak az a baj, hogy fantasztikumra vágyom. Az meg főleg csak németül van, és németül még nagyon nem tartok ott, hogy bevállaljak pl. egy Adrian Tchaikovsky-t.

A kötésre visszatérve: kikísérleteztem, hogyan tudok kutyamintás sapkát kötni és kutyamintás sálat. Ez két külön technika két külön eszközön. Se sálra, se sapkára nincsen szükségem, de meg tudom csinálni, és működik, és mindig lenyűgöz, ha kitalálok valamit, és működik.

lassan vége az évnek, meg az erőmnek is

Igazából nem tudom, hol tartottam, sok a félkész poszt és kevés az idő, és annál már csak az akarat és a lelkierő a kevesebb. Nagyon kimerítő volt ez az év, leginkább a munka miatt, és bár végre sikerült elmennem egy hét szabadságra (másfélre terveztem, de visszavonattak velem két napot csak azért mert, és ezt sosem fogom megbocsátani), annyira lerohadt mostanra az agyam, hogy már a mondatokat is nehezen rakom össze. Tegnap voltam dobórán, és a metronómot nem tudtam követni, annyira szét voltam esve - jó, az sem segített, hogy a rider valamiért xilofonhangra volt állítva (nem is értem), és azon kívül, hogy üveghangon csilingelt,  még a lábdobot is elnyomta. Cafatokban hámlott tőle az agyam. Őszintén, nem is emlékszem rá, hogy valaha ennyit szenvedtem volna már azzal is, hogy a negyedeket legalább nagyjából eltaláljam, persze, amúgy is hajlamos vagyok megpróbálni legyorsulni a metronómot, de ez hát, ennyit a neuroplaszticitásról.

Utóbbi hiányát a munkában is érzem, most tartok ott, hogy az agyam a legkisebb összefüggés láttán sikítva eldobja magát, hogy ilyennel nem foglalkozik - végül is teljesen ideális, épp most vagyunk egy nagyon összetett folyamat kellős közepén,  amikor a miértekből lehetne csak visszafejteni, pontosan hogyan kellene működnie az egésznek, ilyenkor a legjobb agyműködés nélkül élni. Nem akkor, amikor csak az lenne, hogy "ott a gomb? megnyomom, működik? következő oldal betölt?". De hát persze abban nem is fáradtam volna ki ennyire, szóval vannak itt azért összefüggések, amiket mégis észreveszek, csak mire megyek vele? Semmire.

De majd karácsonykor alszom. Más tervem nincs is.