- nem történt semmi, soha nem történik semmi úgysem
- rengeteg minden történt, de amúgy sem akarnék írni róla
Nagyjából egy hete valami elromlott az alvásomban, és napi 4-5 órákat alszom, ami nem elég az értelmes működéshez, és hát érzem is a dolgot. Holnaputántól egy hét szabadság, remélem, kicsit helyrebillen az agyam, mert nagyjából csak a felgyülemlett stressz boríthatta meg az alvásomat, a munkahelyi kavarodások és az olyan egzisztenciális halálfélelmek, mint az egyre magabiztosabban belengetett Huxit, ami elől még nem tudom, hogyan és hová és egyáltalán el tudok-e majd menekülni. A hazaszeretetem még megvan, szép a Balaton, de a nemzetszeretettel most tartok ott, hogy az utolsó csepp is felszáradóban. Nem akarok egy ilyen szétrohadt társadalomban élni, hiába szép a Balaton.
Egyébként van csomó jó dolog, napnyugták és teliholdak, voltunk Therapy? koncerten, voltak itt a svájci kollégák, mentünk pizzázni, fagyiztunk az első nyárias napon. Vettem csomó szépséges gót nyakpántokat és mindenféle fülbevalókat is, nem kizárt, hogy elkezdek újra fülbevalót hordani, a gót nyakpántokról még nem vagyok meggyőződve, csak szépségesek.
