Szóval üzemorvoshoz kell majd mennem és azon gondolkoznom, hogyan osztom szét a cafeteria juttatásokat, nagyon izgalmas! Minden jobb lenne persze, ha nem lennék annyira időjárás sújtotta katasztrófa, hogy ma a metrón ülve felderültem, hogy Astoria, hát tök jó, átszállhatok a metróra! Amin ültem épp. Azt hiszem, kénytelen leszek kihagyni a jógát, túlságosan is szédülök bármihez, és ma ebben az állapotban vezettem is, dugóban araszolni már tökéletesen tudok. Ma felpróbáltam az első fast fashion rövidujjút, amit kizárásos alapon csak AI-vel tervezhettek, mert az emberi anatómiát csupán olyan beállításban követte, amibe emberi anatómiával senki sem cipzározhatta volna be magát. Talán bele lehetett volna esetleg születni? Más megoldást nem láttam, és amúgy az ujja is olyan volt, hogy legfeljebb ollóval tudtam volna elemelni a könyököm az oldalamtól. Csodálatosan szép új világ.
Hétvégén voltam Justin Sullivan és Dean White koncerten, félakusztikus New Model Army válogatás, egészen Pécsig mentünk érte, és voltak benne furcsa pillanatok, szomorú pillanatok, szomorúan furcsa pillanatok, és meglepő mód az órámmal sokkal jobb minőségű hangfelvételt készítettem, mint a telefonommal, csak sokszor behallatszik, ahogy 1) én énekelek 2) a mögöttem álló lány énekel. Aztán lett volna Ciderfeszt is, ami felderítetlen baleset miatt az utolsó pillanatban elmaradt, de kellően szép idő volt ahhoz, hogy sikeresen mentsünk, és így is kiváló napot tölthessünk Abaliget-Orfű-Abaliget útvonalon. Azt hiszem, arról nem is írtam, hogy előtte még gyorsan kiugrottam anyámhoz egy hétre Franciaországba, mert kiszámoltam, hogy ha novemberben kezdek dolgozni, idén már nem lenne annyi szabadságom, hogy meglátogassam, úgyhogy még előtte elmentem hozzá. És még a zavargások nagyja előtt hazaértem, úgyhogy szombaton a halálfélelemben fetrengő hogyan-jutok-haza helyett a napfényes mecseki erdőben tébláboltam.
Valaki adjon levest.
