mindeközben történik

Sokat rontott az amúgy sem túl heves blogolási hajlamomon, mióta nyáron kiderült, hogy vannak, akik azért olvassák, hogy rosszindulatú felkérdezésekhez gyűjtsenek belőle adatot (persze lehet, hogy az nem rosszindulatnak volt szánva, bár amikor hatodszor is jeleztem, hogy kívülről erős rosszindulatnak tűnik, akkor sem lett abbahagyva), de azért még megvagyok, nagyjából. Ma sok hagymát ettem és koszos a hajam, de nincs kedvem megmosni. Még mindig nem csináltam meg a poetry chapbookot, pedig lassan vége az évnek, de nem tudom eldönteni, most épp minimalista vagy ultraművészekdős korszakomat élem. Ez, de az. Az, de ez. Fésülködni sincs kedvem.