alkoholproblémák

Már legalább négy napja le akarom inni magam, és érvek garmadája szól amellett, hogy ne ma este tegyem. Viszont nagyjából egyedül leszek egy koncerten, és az eseti sasszézáson kívül valamit csinálnom kell majd. Öröm az ürömben, hogy ezekre a zenékre életem egészen más szakaszában voltam boldogtalan, mint a legtöbb nagy kedvencre; üröm az örömben, hogy az életem egy lényegesen förtelmesebb szakasza volt. Bár legalább nem az fáj benne, hogy elmúlt.

illatos gyökerek

Egyik nap vettem hirtelen felindulásból egy hatalmas zellergumót és némi fehérrépát, és most már nem lehetett tovább halasztgatni, hogy feldaraboljam és befagyasszam (épp nem lett volna kedvem levest főzni), és olyan csodálatos illatuk van, teljesen döbbenetes. Annál már csak az a döbbenetesebb, mekkora különbség van a zöldségek minőségében boltok között, bár kicsit túlzásnak érzem fél órát oda, és fél órát vissza utazgatni a bevásárlásért, és nyilván nem is tenném, ha nem fogyna el időnként a mini gyömbéritalom is, amit csak ott lehet kapni. A gyömbérital a világ legjobb dolga, a sima is, a kurkumás is, és nem csak magában szeretem (vagy vízzel hígítva, netán ginnel), de kávéval pont tökéletesen savanykás és pikáns (ez nyilván emberiség elleni bűntett és nem méltó civilizált lényhez, de én szeretem). 

köhögés, sapkák, zoknik

Igazából a tavalyi könyvélményeimről akartam írni, de aztán elment tőle a kedvem, aztán beteg lettem, és most épp szörnyűséges dolgokat próbálok kilakoltatni a légutaimból. és dühös vagyok a világra. 

Még decemberben szereztünk kötőkeretet, nagyon vicces alkalmatosság, és nagyon gyorsan és egyszerűen lehet vele kötni, úgyhogy például anyukámnak meccsnézés közben kötöttem egy sapkát (néznünk kellett, ha már a  franciák döntősök voltak; de persze hiába drukkoltam nekik), meg aztán másnap egy másikat is, mondjuk elég alapdarabok, de akkor is. Sapkák. Rendesen, kötőtűvel azt hiszem, egy 20x20 centis edényfogó volt a maximum, ameddig eljutottam, és az is olyan csálé lett, hogy négyzetre nagy jóindulattal sem emlékeztetett. De itt az eszköz szépen szabályozza helyettem az egyes szemeket! És nem kell külön számolgatnom sem! És kötésnek néz ki! És gyors! És már azt is tudom, hogy lehet hosszában csíkos sapkát kötni vele! Meg zoknit! Az egyik zokniról fényképem is van valahol, csak természetesen nem ezen a laptopon, és most végtelenül lusta vagyok átpofozgatni egyik eszközről a másikra. Mostantól minden pénzemet fonalra, és minden szabadidőmet fölösleges kötögetésre költöm majd.