újratervezés

Aztán arra jutottam, hogy valamikor átgondolom majd, mire használom majd ezt a blogot itt, mert annak, hogy időnként ide zúdítotm a Teljes Hisztimet, sem értelme, sem haszna, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem is szórakoztató. Arra viszont már nagyon nincs erőm, hogy informatívabb és érdekesebb dolgokat írjak, vicceseket meg pláne, eleve nem valami vicces mostanában az élet.

De majd kitalálom jól vagy rosszul vagy valahogy, és akkor az lesz...

nem lelkesít épp a holnap

Valamennyire meggyógyultam, azaz holnap megpróbálok már dolgozni két hét betegállomány után. Igazából még nem vagyok teljesen jól, de már nem vagyok teljesen rosszul sem, és szerintem ha még egy hetet kihagyok, tényleg összeszakad a föld az éggel mind az összes nyomorult projektemen - így a háromből kettőn talán még majd valamikor egyszer be tudom hozni magam, a harmadik közben kifutott az időből, és botrány lesz, mert nem csináltam meg, amit kellett volna, és csak részint azért nem, mert a covid miatt kifutottam az időből. Sajnos előtte sem nagyon tudtam hasítani benne, mert egyszerűen nem lehet három projekten dolgozni egyszerre, mármint biztos van, akinek megy, nekem nem, legalábbis úgy, hogy mind a hármon értelmezhető munkát végezzek, semmiképp sem. Utálom, ha valami ennyire nem megy, de ez van. Igazából még mindig pont annyira szarul vagyok, hogy nincs erőm a bűntudathoz, ha túl sok labdát dobálnak be elém, akkor nem fogom tudni elkapni őket.

Lehetnének kicsit könnyebbek a dolgok.

pozitív, de nem a jó értelemben

Így az első igazolt fertőzésem ötödik napján azt kell, hogy mondjam, szívás ez a covid, és nem szeretném tudni, milyen lenne, ha nem volna három oltásom (és tippjeim szerint két nem igazolt megbetegedésem is). Már épp elhatároztam, hogy ideje a negyedik oltásnak, amikor benyaltam ezt az aktuális variánst. Kizárásos alapon a zsúfolt vonaton, ahová meg úgy kerültem, hogy el kellett menni megszüntetni az utolsó hivatalos köteléket is köztem és a katás adózás között (még tag voltam a fordítós cégünkben, akkor is, ha már hat éve nem ebből élek), szóval ezt is simán a kibaszott Fidesz számlájára írom, ahogy azt is, hogy olyan mentális pöcegödörré változtatták az országot, ahol egy járvány kellős közepén én voltam az egyetlen ember maszkban a kibaszott vonaton. De, mint tudjuk, a maszk már az alap covid ellen is csak korlátozott ideig véd, itt meg azért együtt rohadtunk jócskán, és nem egy tátott szájjal, ordítva a világba köhögő seggfej volt a közelemben, hanem legalább öt. Szóval jó alaposan bekaptam most a covidot, első nap közel 39 fokos láz, és azóta is végtelen gyengeség és betegségérzet, bár a szaglásom csak a negyedik nap ment el. Egyetlen előnye, hogy nem zavar a kánikula, mert láztól és hőségtől teljesen függetlenül is vagy szakad rólam a víz, vagy fázom (vagy a kettő egyszerre, ami a legjobb), fel sem tűnik, ha 36 fok van, és nem 26.

Olyan kibaszott dühös vagyok, hogy arra nincsenek szavak. És még mindig nem érzem, hogy kifelé jönnék ebből a szarból.