az, kivan

Ma kezdtem az új projekten, hülye vagyok a mindenhez is, vagy csak nem tudok ráhangolódni, nincs agyam új dolgokat felfogni éppen. Ehhez képest összesen két hetem van rá, hogy megértsem, minek hogyan kellene működnie (a "nem tudom, az nem volt specifikálva" már nagyon sokszor elhangzott, és nem segít a helyzetemen), aztán erről teszteseteket írjak (majd én eldöntöm, nekem melyik működés tűnik helyesnek) és mindent végig is teszteljek, és találjak hibákat (amihez hasznos lenne tudni, hogy működik, már azon túlmenően, hogy ha az egyik lap nem tölt be, az nem jó), és erről közben végig három formátumban jelentgessek is, rendesen (és mellette dolgozom még egy másik projekten is, de az már nem is hab a tortán, csak a kandírozott cseresznye a hab tetejére ejtve).

Nagyon fáradt vagyok, az a fajta annyira undorítóan fáradt, amit hol a rosszulléttel keverek össze, hol a szerelemmel. Ilyenkor jobb lenne csak fiktív emberekkel találkozni, mert még kishajós rumot is egészségesebb összekeverni a tojáslikőrrel, mint dolgokat a szerelemmel; aludni akarok három napot egyfolytában, és örülnék, ha nem fájna a stressztől mindenem. Mármint a nyakamtól a talpamig minden, de tényleg. Nem szeretem ezt a kis stresszgombócot, ami mostanság vagyok, amin nem segít, hogy most jön a cég éves "körbe-visszajelzünk napi négy emberről írásban anonim, heti hárommal négyszemközt, kölcsönösen" hónapja, és komolyan, hát már attól szorongásos rohamaim vannak, hogy nekem kikről kell írnom, arra már gondolni sem merek, rólam kik és miket szednek majd össze.

Meh. De legalább hétvégén sütött a nap, láttam málnát legelő kutyát, volt New Model Army koncert, és elkoktéloztuk a múltkori nyereményünket, és ha háttérzajként nem zörögte volna végig az egészet a mocskos szorongás és a kialvatlanság keveréke, talán valóan élvezni is tudtam volna az egészet.

(Az új csomók viszont egész szépek lettek. Az is , amit véletlenül és pótolhatatlanul felülírtam a következővel, de hát ilyen az élet kimerültség.)