best of 2010

Láttam gillznél, hogy megnézte a tíz évvel ezelőtti blogbejegyzéseit, és gondoltam, én is elolvasom, mi történt velem 2010 februárjában (az év többi részére nagyjából emlékszem; az év többi részére nagyjából szánalmas borzalmak és röhejes katasztrófák sorozataként emlékszem). Ha már ott voltam, végigpörgettem a többi bejegyzést is, és a végtelen nyafogást meg az enyhe PTSD-t leszámítva egész jól szórakoztam. Kedvenc részleteim olykor egészen garfieldi múltamból:


Két fogadalmat is tettem ma gyors egymásutánban: 1) ezentúl jó fej leszek az emberekkel 2) faszt.
***
Tegnap eljutottam arra a pontra, ahol le kellett volna írnom egy lovat egy olyan szereplő szemszögéből, aki ért a lovakhoz, velem ellentétben. Gondolkoztam rajta, hogy ez a saját szintemen hogy nézne ki. "Pompás jószág volt. Nagy volt, mint a lovak általában, a pónikat és különösképp a shetland pónikat kivéve, mert azok elég kicsik, és annyira nem volt szőrös sem, bár nyilván volt sörénye, a nyakán, és ha jobban megnézte, volt farka is. Az nem a nyakán. Négy lába volt, kettő elöl és kettő hátul, és volt egy feje is. Elöl. A nyakán. De nem ott a nyakán, ahol a sörénye. Hanem feljebb. Meg máshol. Hozzáértően szemlélte a csodálatos állatot. A füle is pont ott volt, ahol lennie kellett, a sörénye két oldalán, a fején. A nyaka fölött."
***
Sülzanótok tövén kéne heverésznem a napsütésben, bár azok meg összekaristolnának folyton, és ráadásul a természetes élőhelyükön nagyon drága a sör.
***
Az egyetlen reális magyarázat az, hogy tényleg megvágtam tegnap a térdemet az asztallal.
***
Például a tőszomszédságunkban igen súlyos, talán Tündérek és Démonok, vagy valami hasonlóan bridget jones-i álarcosbált rendeztek, és Brainoiz hallotta a következő párbeszédet. Vétek lenne elfeledni.

Lány: Szia, én vagyok a Szerelemtündér!
Fiú: Mit mondtál? Szardínia?
***
Az utolsó öt perc pedig különösen ördögtől való volt. De nem a laza dolgok ördögétől, hanem attól, amelyik rosszindulatúan röhögve kevergeti a szánalmasságok üstjét (egy gigantikus műanyag kávéspálcával) és Britney Spearst dúdol közben.
***
Hogy hagyok én majd így ércnél maradandóbbat magam után (bár azt hiszem, egy csomó pillepalack maradandóbb egy csomó ércnél, nem? Vagy azok a sörösüvegek?).
***
Aztán bánatomban elkezdtem rágcsálni a fésűmet, és telement hajjal a szám.


Hja, igen, hogy is van ez, minél jobban változik, annál inkább ugyanaz (minél jobban ugyanaz, annál inkább változik, hull a hó és havazik, hull a hó és hózik (ugyan már, semmi hó, globális felmelegedés van, csak viccelek)).