Belekezdtem pár kevésbé napló típusú posztba, például a Valentin-napról meg a Masterclassról, mert ezekről van véleményem és/vagy tapasztalatom, de aztán sosem érek a végére semminek, sőt, a legtöbb dolognak a közepéig sem jutok el, teljesen nyűgös vagyok már ettől. A munka sem megy mostanában, ahányszor úgy érzem, hogy végre értem az új (frászokat új, november óta dolgozom rajta) projekt apró kis finomságait, előkerül valami olyan csücsök, hogy csak ostobán nézek (vagy ami még sokkal rosszabb: magabiztosan leírok valamit, amiről kiderül, hogy mérhetetlenül nem úgy van). Szabályosan butának érzem magam, és ez elég szokatlan, nem is túl kellemes.
Saját hatáskörben el kéne épp döntenem, megyünk-e hétfőn korcsolyázni még egy utolsót, vagy sem, mert a korai tavasz sajnos rövid korcsolyaszezonnal jár. Csak öten jelentkeztünk, ami pont elég, de kevés, igazából pont elég kevés, és igazából nincs sok kedvem menni. Jaj, jaj. Döntések, döntések.
Na jó, nem megyünk. Amúgy is biztos tömeg lesz és rettenetesen rossz a forralt boruk.
