Voltunk Dublinban Duplavid születésnapján, ez is olyasmi volt, amit még azelőtt leszerveztünk, hogy elvesztettem volna a fix jövedelmemet (nem tudom, minek mentegetőzöm itt a blogomon, amikor egyrészt ez csak az én dolgom, senki másé, másrészt, aki azért olvas, hogy ellenem drukkoljon és örüljön, amiért ő nem olyan nyomorult hülye, mint én - őszintén megdöbbentem, amikor kiderült, hogy van ilyen, és van ilyen!, de nem akarok csak ezért zárat szerelni az egész blogra - az meg már úgyis levonta az összes sötét következtetést), szóval voltunk Dublinban, ahol
meleg volt. És ki volt égve a fű. És néha a folyónak is kilátszott a medre, igaz, a torkolattól pár kilométerre ez minden apálykor teljesen normális.
Sokat sétáltunk és iszonytosan sok kávét ittunk, és sört is, és beszélgettünk, és nagyon meleg volt, ha még nem említettem volna. Meg nagyon jó is volt, de alapvetően túl fáradt vagyok, hogy értelmesen írjak bármiről. Ehhez hozzájárulhattak a világ legrosszabb szóviccei, amikért egy ponton Miskolcra akartuk száműzni az elkövetőt.
Innen lenne jó tudni, hogyan fejezzem be a posztot, mert a maradék gondolataim is elfogytak, majd jelentkezem, ha találtam újakat.
