A BG3-at még az év végi leárazásban vettem meg, de csak múlt héten kezdtem el, és egyelőre eléggé meg vagyok vele lőve, mert 1) utoljára 2nd edition AD&D-vel játszottam, és bár nyomokban hasonlít az 5. kiadásos D&D-re, a szabályok nagy részét nem értem és nem és érdekelnek, és hát el is telt azóta harminc év 2) a tumblren látott végtelen sok részlet után azt hittem, mindenkit imádni fogok a partiban, és az lesz a probléma, kit hagyjak a táborban, erre mindenki rohadtul idegesít, és ha tehetném, mindenkit bezárnék a sátrába 3) indokolatlanul zavar, hogy semmit sem tudok a karakterem múltjáról. Oké, választottam neki valami hátteret, de ettől még ugyanúgy semmi fogalmam sincs róla, ki ez, honnan jön, hogy került oda, ahol van, miért ért a valláshoz, mit akart volna az élettől, mi motiválja. Hogyan játsszam. És persze, kitalálhatnék bármit, de félek, egy ponton majd kiderülnek a játékban dolgok, és akkor foghatom a fejem, hogy jaj, hát ha én ezt tudtam volna, nem szereti a spenótot, és én minden este legalább két köteggel tettem a közös kondérba. Még nem tudom, mikor fogom megunni, de egyre többször gondolok arra, hogy igazából Inquisitiont akarok játszani, sétálni a Hinterlandsen, vagy futni a Hissing Waste hatalmas holdja alatt.
Ezek után akartam írni valami vidámat is, és mint mindig, amikor valami vidámat akarok írni, történt valami rettenetesen lehangoló és a hátam közepére sem kívánt megoldandó, soha többé nem akarok vidám dolgokat írni erre a blogra.
