mindjárt mindjárt

NaNoWriMónak vége, sosem írtam még ilyen keveset, de legalább túléltem anélkül, hogy nagyon bele kellett volna másznom mások drámáiba (erre azért erősen törekedtem is, például nem mentem el egy olyan rendezvényre sem, ahol esélyes volt, hogy mások drámázni fognak... akkor sem, ha az adott program szervezéséből jócskán esett rám) és azzal a békés megnyugvással zárhatom a nano-évet, hogy ez nem az a társaság, ahova tartozom, de igazából nincs is rá igényem.

Előtte még Noizzal és a Hosszúlépéssel elmentünk megnézni, mennyire csodálatosan szép és fényűző a Gellért szálló...  spoiler: semennyire, azok a belső terek, amiket láttunk, már a hetvenes években is csak derekasak lehettek, kiemelkedőek aligha. Persze azt is megtudtuk, miért van ez így, mert hát ezeknek a túráknak épp az a lényege, hogy történelmileg és kulturálisan elhelyezze a dolgokat a kontextusban, aminek amúgy rengeteget segített, hogy szeptember elején voltunk a Tabán-sétán, és még azt is tudtam a Sáros fürdőről, amit most el sem mondtak.* Szóval rengeteg nagyon érdekes, kevésbé hasznos kis tudásmorzsát összeszedtünk ezúttal is, és rájöttem, hogy azért sem érdemes a Gellértben megszállni, mert mindent beleng és megül az enyhe kénes termálbűz.

Most viszont ki kéne találnom, mit kell még ma este vásárolnom, és be kéne szkennelnem egy teljes lap rajzot.

*az volt az egyetlen gyógyfürdő, ahol katonalovakat is gyógyítottak!!!