Egyébként a probléma egyik gyökere valószínűleg az, hogy most már évek óta van valami esti nyilvántartós és némileg napló jellegű rutinom, amit persze hullámzó mértékben végzek el, de hát innentől kezdve egyszer már leírtam valahova, hogy mi történt, és nehéz magam arra motiválni, hogy máshova is írjak róla. Valamint egy kalap alatt végzek ún. gondolkozást is, hogy például mitől vagyok hülye, egész sok érdekes észrevételre jutottam már az évek során, de hát ez sem támogatja, hogy a világgal osszam meg azokat a mélyreszántó eszmefuttatásaim, amiket egyszer már jól megosztottam magammal.
Eddig az év egyik nagy felfedezése az volt, hogy a piskóta szó valójában a biscuit változata, és hogy az általános ruhanemű görögül is ruha. Ez még annál is meglepőbb és vicesebb, mint amikor az Akropolisz Múzeumban szembesültünk vele, hogy a pikszis görögül is pikszis, és.ezek szerint ez sem valami félpalóc tájszó, mint addig hittem. Már a félpalóc tájszavaknak sem hihetek.