mission impossible

A nagyon logikus hely, ahová a külső vinyómat tettem, hogy könnyen megtaláljam, a melegebbik télikabátom zsebe. Mert nem tudom. Gondoltam, visszajön még a havazás? De legalább már nem bosszant, hogy három hétig nem találtam, esélyem sem volt. És egyfelől feladtam minden reményt, hogy valaha megtaláljam azokat a dolgokat, amiket keresek (tartalék szemüveg, három üveg bor (igen, a lakásomban 2011 nyarán elvesztettem három üveg bort; nem, nem ittam meg, eltettem egy logikus helyre, ahol nagyon könnyem meg fogom találni, amikor szükségem lesz rá)), másfelől viszont kezd érdekelni, hogy mi fog előkerülni és honnan. A francia nyelvű rúna-tarot már meglett (akkor egy pillanatra azt hittem, a szemüveg is, mert a doboza ott volt), két euróért vettem anno, nem az ezoterikus értéke miatt, hanem mert a képek.

Elég érdekes pakli amúgy, igazi germán-kelta katyvasz, a nagy arkánumot a futhark rúnái helyettesítik, a kis arkánum lapjai pedig a hagyományos kelyhes-kardos leosztás helyett a négy ír-kelta évszakváltó ünnep szeirnt oszlanak meg. Nem vettem még a fáradságot (és elég francia leckét) ahhoz, hogy megnézzem, a lapok jelentése hogyan viszonyul egy hagyományosabb készletéhez, de valami azt súgja, sehogy, és hogy nem ez az én paklim*, ez nekem tényleg csak a képek miatt kellett.

*Sokáig volt legjobb barátnőm, Asztrogót amikor elment asztrogótba, mindenféle ezoterikumot kitanult, és járt tarot és asztrológia tanfolyamra is, és órák után rendszeresen kifaggattam. Innen vagyok olyan okos. Innen tudom azt is, hogy bár a „kezdőknek” tökéletesen megfelel egy Rider-Waite, idővel mindenki megtalálja azt a kártyát, ami sokkal jobban kézre áll neki.